A méh rákja – más néven méhrák vagy méhnyálkahártya rák – egy kevésbé gyakori ráktípus, amely a nők reproduktív rendszerét érinti.
Az esetek 90%-ában a méhrák rendellenes hüvelyi vérzést okoz. A vérzés enyhe vérzéssel kezdődhet, amelyet vizes folyás kísérhet, és amely idővel súlyosabbá válhat. A legtöbb méhrákkal diagnosztizált nő már átesett a menopauzán, így a hüvelyi vérzés rendellenes lesz.
Azoknál a nőknél, akik nem mentek át a menopauzán, a hüvelyi vérzés általában a következőkből állhat:
Ha a méhrák előrehaladottabb stádiumú más tüneteket is okozhat:
A méhrák pontos oka nem ismert, de vannak bizonyos tényezők, amelyek növelik az ilyen típusú rák kialakulásának kockázatát.
A méhrák kialakulásának kockázata az életkor előrehaladtával nő, a legtöbb eset 50 év feletti nőknél fordul elő.
A méhrák kialakulásának kockázata a szervezetben lévő ösztrogén megnövekedett mennyiségéhez kapcsolódik. Az ösztrogén az egyik olyan hormon, amely a nőknél a reproduktív rendszer működését szabályozza.
Az ösztrogén- és progeszteronszintek a szervezetben általában kiegyenlítik egymást. Ha az ösztrogént nem tartja egyensúlyban a progeszteron, a szervezetben az ösztrogén szintje emelkedhet, amit a progeszteron nem kompenzál.
A menopauza után a szervezet már nem termel progeszteront, de kis mennyiségű ösztrogén még mindig termelődik. Ez a helyzet, amikor az ösztrogént nem kompenzálja a progeszteron, a méhnyálkahártya sejtjeinek osztódását okozza, ami növelheti a méhrák kockázatát.
Mivel az ösztrogén a zsírszövetben termelődik, a túlsúly vagy az elhízás növeli az ösztrogénszintet a szervezetben. Így jelentősen megnő a méhrák kialakulásának lehetősége.
A túlsúlyos nőknél háromszor nagyobb a méhrák kialakulásának valószínűsége, mint a normál testsúlyú nőknél. A nagymértékben elhízott nőknél 6-szor nagyobb valószínűséggel alakul ki méhnyálkahártya rák, mint a normál testsúlyú nőknél.
A gyermektelen nőknél nagyobb a méhrák kockázata. Ennek az az oka, hogy a terhesség alatt a nőnek magasabb a progeszteronszintje és alacsonyabb az ösztrogénszintje, a méhnyálkahártyára gyakorolt védőhatással, a nem terhes nőkhöz képest, akiknek nagyobb mennyiségű ösztrogén van a szervezetében.
A cukorbeteg nőknél kétszer nagyobb valószínűséggel alakul ki méhrák, mint a cukorbetegségben nem szenvedő nőknél. A cukorbetegség az inzulinszint emelkedését okozza a szervezetben, ami növelheti az ösztrogénszintet.
Az endometriális hiperplázia akkor fordul elő, amikor a méhnyálkahártya megvastagszik. Az ebben az állapotban szenvedő nőknél megnőhet a méhrák kialakulásának kockázata.
Ha hüvelyi vérzést tapasztal, keresse fel háziorvosát vagy nőgyógyászát. Bár nem valószínű, hogy ezt a vérzést méhrák okozza, jobb, ha megbizonyosodik róla.
Néha egy vérvizsgálat segíthet a méhrák diagnosztizálásában. Ennek oka, hogy egyes rákos daganatok bizonyos vegyi anyagokat bocsátanak ki a vérbe, amelyeket „tumormarkerek” néven ismerünk, és amelyek vérvizsgálattal kimutathatók.
Ez a fajta vizsgálat azonban nem teljesen megbízható. Ezeknek a vegyi anyagoknak a jelenléte nem jelenti egyértelműen azt, hogy önnek méhrákja van, és néhány méhrákos ember vérében nem találhatók ezek a vegyi anyagok.
Egy másik vizsgálat, amelyre szükség lehet, az úgynevezett transzvaginális ultrahangvizsgálat (TVU).
A TVU egy olyan típusú ultrahangvizsgálat, amely egy ultrahangszonda formájú kis szkennert használ. A szondát közvetlenül a hüvelybe helyezik, hogy részletes képet kapjanak a méh belsejéről; ez némi kellemetlenséget okozhat, de az eljárás nem fájdalmas.
A TVU a méhnyálkahártya (endometrium) vastagságának változását vizsgálja, ami a menopauza után a nőknél méhrákot jelezhet. Az ultrahangvizsgálat azt is meg tudja állapítani, hogy a daganat átterjedt-e a méhizomzatra (myometrium).
Ha az ultrahang a méhnyálkahártya vastagságának változását mutatja, általában biopsziát végeznek a diagnózis megerősítésére.
A biopsziás eljárás során a méhnyálkahártyából (endometrium) vesznek egy kis sejtmintát. Ezt a mintát ezután laboratóriumban elemzik rákos sejteket keresve.
Ha méhrákot diagnosztizálnak önnél, további vizsgálatokra kerülhet sor a rák stádiumának megállapítása érdekében. A rák stádiumbeosztása lehetővé teszi az orvosok számára, hogy meghatározzák, mekkora a daganat, hogy elterjedt-e vagy sem, és hogy melyek a legjobb kezelési lehetőségek.
Ezek a vizsgálatok a következők lehetnek:
A szakorvosok egy stádiummeghatározási rendszert használnak annak leírására, hogy a méhrákja mennyire előrehaladott állapotban van. Ezek a stádiumok a következők:
A méhnyálkahártya daganat fő kezelési módja a műtét, bár a személyes körülményektől függően más módszerek is alkalmazhatók.
Ha I. stádiumú rákja van, akkor valószínűleg méheltávolításon kell átesnie. Ez magában foglalja mind a petefészkek és a petevezetékek (kétoldali salpingo-oophorectomia, vagy BSO), mind a méh eltávolítását (a hiszterektómiának nevezett eljárással).
A sebész mintát vehet a kismedencei és a hasi nyirokcsomókból, valamint más közeli szövetekből is. Ezeket elküldik a laboratóriumba, hogy megnézzék, elterjedt-e a rák.
A leggyakoribb méheltávolítási technika egy nagy vágást jelent a hasüregen, hogy elérhetővé és eltávolíthatóvá váljon a méh.
Ha előrehaladott méhrákja van, akkor a daganat eltávolítása céljából műtétre kerülhet sor. Ezt nevezik tumorcsökkentő műtétnek, és nem gyógyítja meg a rákot, de javíthat egyes tüneteken. Kezelőorvosa meg fogja mondani, hogy a daganatcsökkentő műtét megfelelő-e az ön számára.
A sugárterápiát gyakran műtét után javasolják, de első vonalbeli kezelési stratégiaként is alkalmazható. A sugárterápia gyógyíthat, ha a rák a hüvelyre korlátozódik, és a kezelés különböző szakaszaiban alkalmazható, a méhrák stádiumától és fokozatától függően.
A méhrák sugárterápiája akkor javasolt, ha a kismedencében a rák kiújulásának jelentős kockázata áll fenn. Használható a tünetek ellenőrzésére és a beteg komfortérzetének növelésére, valamint a rák terjedésének lassítására is, ha a sebészeti kezelés nem lehetséges.
Méhrák esetén elsősorban a brachyterápiát (vagy belső sugárterápiát) javasolják, amely egy olyan eszköz ideiglenes behelyezését jelenti, amely sugárzást bocsát ki a hüvelyben. Ez a készülék nagy dózisú sugárzást juttat közvetlenül arra a területre, ahol a legnagyobb valószínűséggel rákos sejtek találhatók, ami segít minimalizálni a sugárzás egészséges szövetekre gyakorolt hatását. A készüléket naponta egyszer, mindössze néhány percre helyezik a hüvelybe, és a kezelést háromszor-ötször megismétlik, így ez a kezelés kényelmes a betegek számára. A kezelést ambulánsan végzik, és a kezelésen átesett nőknek nem kell éjszakára kórházban maradniuk, és a kezelés alatt folytathatják szokásos napi tevékenységeiket.
A sugárterápia mellékhatásokat okozhat, nevezetesen:
E mellékhatások többsége a kezelés befejeztével megszűnik, de a nők körülbelül 5%-ánál a kezelést követően is jelentkeznek hosszú távú mellékhatások, például hasmenés és végbélvérzés.
Ha III. vagy IV. stádiumú méhrákja van, kemoterápiás kezelésben részesülhet. A kemoterápiát a műtét után lehet alkalmazni, hogy megpróbálják megakadályozni a rák kiújulását, vagy előrehaladott rák esetén a rák terjedésének lassítására és a tünetek enyhítésére.
A kemoterápiát általában vénába adott injekció formájában (intravénásan) adják. Leggyakrabban a kemoterápia napján hazamehet, de néha rövid kórházi tartózkodásra is szükség lehet. A kemoterápiát általában ciklusokban adják, egy kezelési időszakot pihenőidő követ, hogy a szervezet regenerálódhasson.
A kemoterápia mellékhatásai a következők lehetnek:
A méhrák bizonyos típusait a női ösztrogén hormon okozza. Ezek a daganatok reagálhatnak a hormonterápiás kezelésre. Kezelőorvosa tájékoztatja arról, hogy ez alkalmas-e a méhrákjának kezelésére.
A hormonterápia általában egy progeszteron nevű hormont használ, amelyet a szervezetének természetes módon kellene termelnie. Mesterséges progeszteront használnak, amelyet általában tabletta formájában adnak be. Elsősorban előrehaladott méhrák vagy kiújult rák kezelésére használják, és segíthet a daganat zsugorításában és az esetlegesen fellépő tünetek kezelésében. A kezelésnek lehetnek mellékhatásai, beleértve az enyhe hányingert, enyhe izomgörcsöket és súlygyarapodást. Kezelőorvosa ezeket megbeszéli önnel.
A hormonkezelés főbb mellékhatásai a kezelés abbahagyásával megszűnnek, ezek lehet hőhullám, izzadás vagy a mellek duzzanata.