Menü
Menü
A méhnyakrák a mellrák után a második leggyakoribb ráktípus, amely a romániai nőket érinti, különösen a szexuálisan aktív, 30 év feletti nőket. Évente körülbelül 4000 nőnél diagnosztizálnak méhnyakrákot.
A méhnyakrák tünetei nem mindig nyilvánvalóak, és előfordulhat, hogy nincsenek figyelmeztető jelek, amíg a betegség el nem éri az előrehaladott stádiumot. Ezért nagyon fontos a bizonyos potenciálisan rákos elváltozások rendszeres szűrése és a legalább évente elvégzett Papanicolau kenetvizsgálat.
Rendellenes vérzés
A legtöbb esetben a hüvelyi vérzés a méhnyakrák első látható tünete. Általában a nemi közösülés után jelentkezik.
Minden olyan vérzés, amely a menstruációtól eltérő időpontban jelentkezik, szintén rendellenesnek minősül.
A méhnyakrák egyéb tünetei lehetnek:
Előrehaladott méhnyakrák
Ha a rák átterjed a méhnyakról a szomszédos szövetekre és szervekre, számos más tünetet is kiválthat, többek között:
A méhnyakrák szinte valamennyi esete olyan nőknél fordul elő, akik korábban humán papillomavírussal (HPV) fertőződtek. A HPV valójában egy víruscsoport neve, nem pedig egyetlen vírusé. Több mint 100 különböző típus létezik.
A HPV a nemi közösülés során terjed, és gyakran előfordulónak tekintik.
Becslések szerint minden harmadik nő HPV-fertőzést kap a rendszeres szexuális élet megkezdését követő két éven belül.
A HPV egyes típusai nem okoznak kimutatható tüneteket, és a fertőzés kezelés nélkül elmúlik.
A méhnyakrák általában több év alatt alakul ki. A rák kialakulása előtt a méhnyak sejtjei gyakran mutatnak elváltozásokat, amelyeket cervicalis intraepithelialis neoplasiának (CIN) neveznek. A CIN egy rákot megelőző állapot. A rákot megelőző állapotok nem jelentenek közvetlen egészségügyi kockázatot, de teljesen előrehaladott rákká fejlődhetnek. A legtöbb CIN-ben szenvedő nőnél azonban nem alakul ki méhnyakrák.
Az ismert kockázati tényezők közé tartoznak:
Ha felmerül a méhnyakrák gyanúja (pl. rendellenes hüvelyi vérzés miatt), a nőgyógyász valószínűleg azt fogja javasolni, hogy vizsgáltassa meg magát nemi betegségre.
A chlamydiosis a Chlamydia baktériumfertőzés, amely szexuális érintkezés útján terjed, és világszerte az egyik leggyakoribb szexuális úton terjedő betegség, amely miatt a nőknek rendellenes hüvelyi vérzésük van. A Chlamydia-fertőzés növeli a HIV (humán immunhiány vírus) fertőzés kockázatát, kitettség esetén. A fertőzött anya a szülés során is átadhatja a fertőzést a gyermekének.
A chlamydia tesztelése feltételezi a méhnyakból történő kis mintavételt vagy vizeletvizsgálatot.
Ha a méhnyakszűrés eredménye rendellenes, vagy ha a tünetei arra utalnak, hogy méhnyakrákja lehet, nőgyógyásza kolposzkópiát végezhet. Ez egy belső hüvelyi vizsgálat, amelyet a méhnyak rendellenességeinek megállapítására végeznek. A méhnyak vizsgálata mellett a nőgyógyásza kis szövetmintát vehet biopszia céljából, hogy mikroszkóp alatt megvizsgálhassa, vannak-e rákos sejtek. A kolposzkópia egyszerű, nem invazív eljárás. A vizsgálat körülbelül 10-15 percig tart, és néhány percig hüvelyi irritációt és égő érzést okozhat. Célszerű a vizsgálatot a menstruáció kezdete után egy héttel időzíteni.
Ha a nőgyógyász nem látja megfelelően a méhnyakát kolposzkóp segítségével, akkor lehet, hogy konizációra van szükség. A konizáció egy kisebb sebészeti beavatkozás, amelyet kórházban végeznek, általában helyi érzéstelenítéssel.
Az eljárás során a méhnyakból egy kis kúp alakú vagy henger alakú mintát vesznek, és mikroszkóp alatt vizsgálják meg a rákos sejteket. Az eljárást követően akár négy hétig is előfordulhat hüvelyi vérzés. A menstruációhoz hasonló fájdalmat is tapasztalhat. A konizációra általában Papanicolau tesztet, kolposzkópiát és szükség esetén célzott biopsziát követően kerül sor.
Ha a biopszia eredményei arra utalnak, hogy méhnyakrákja van, és fennáll a veszélye annak, hogy a rák továbbterjedt, további vizsgálatokra lehet szükség annak megállapítására, hogy a rák milyen messzire terjedt. Ezek a vizsgálatok a következők lehetnek:
A stádiumbeosztás annak mérése, hogy a rák milyen mértékben terjedt el. Minél alacsonyabb a stádium, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a kezelés befejeződik. Így a méhnyakrákot 5 stádiumba sorolják:
A méhnyakrákban szenvedőket multidiszciplináris csapatnak kell ellátnia, azaz olyan szakemberek csapatának, akik együtt dolgoznak a legjobb kezelés biztosítása érdekében. Ők alkotják az onkológiai bizottságot.
A méhnyakrák műtétjének három fő típusa létezik. Ezek a következők:
A sugárterápia ellenőrzött dózisú sugárzást alkalmaz a rákos sejtek elpusztítására. A méhnyakrák esetében ezt a fajta sugárterápiát gyakran kis dózisú kemoterápiával együtt alkalmazzák. A külső sugárterápiát általában naponta, a hét 5 napján adják, hétvégén szünettel. A daganat méretétől függően 1-6 hetes kezelésre lehet szüksége. Minden egyes sugárterápiás kezelés rövid, és körülbelül 5-10 percig tart.
A sugárterápia egy másik típusa az úgynevezett belső sugárterápia vagy brachyterápia. A méhnyakrák kezelésére a radioaktív sugárforrást a hüvelybe helyezik. Ez közvetlenül arra a területre juttatja a nagy dózisú sugárzást, ahol a rákos sejtek a legkönnyebben megtalálhatók, és ez segít minimalizálni a sugárzás egészséges szövetekre gyakorolt hatását. A készüléket naponta egyszer, mindössze néhány percre helyezik a hüvelybe vagy a méhbe, és a kezelést háromszor-ötször megismétlik, ami kényelmessé teszi ezt a kezelést a betegek számára. A kezelést ambulánsan végzik, és a kezelésen átesett nőknek nem kell éjszakára kórházban maradniuk, mivel a kezelés alatt folytathatják szokásos napi tevékenységeiket.
A sugárterápia az egyetlen kezelés, amelyet a korai stádiumú rák esetében alkalmaznak. Kemoterápiával kombinálható az előrehaladott második, harmadik és korai negyedik stádiumú méhnyakrák kezelésére.
A sugárterápiát néha a műtét után alkalmazzák. Előrehaladott rákos megbetegedéseknél (amikor a rák nagyon nagymértékben átterjedt más szervekre) a sugárterápia palliatív kezelésként alkalmazható a vérzés és a fájdalom csillapítására.
A legújabb IMRT-VMAT technológiával már lehetséges, hogy a daganathoz közeli, veszélyeztetett szerveket megóvják a kezelés hatásától, ugyanakkor nagy dózisokat juttathatnak a daganatba.
Egyes betegek számára a sugárterápia jelenti az egyetlen reményt arra, hogy megszabaduljanak a rákbetegségtől.
A mellékhatások közé tartoznak:
A kemoterápia kombinálható sugárterápiával a rák kezelésére; vagy palliatív kezelési módszerként is alkalmazható előrehaladott IV. stádiumban, így lassítva a rák progresszióját és enyhítve a tüneteket (palliatív kemoterápia).
A kemoterápia során vagy egyetlen kemoterápiás gyógyszert, vagy különböző gyógyszerek kombinációját alkalmazzák a rákos sejtek elpusztítására. Általában ambuláns intravénás infúzióval adják be, így az adag beadása után hazamehet.
Ezek a gyógyszerek az egészséges szöveteket is elpusztíthatják, és gyakoriak a mellékhatások. Ezek közé tartoznak:
Az onkológiai bizottság a méhnyakrák stádiumától függő kezelési tervet javasol. Ez lehet az egyik kezelés vagy ezek kombinációja:
Miután a kezelés befejeződött, és a daganatot eltávolították a szervezetéből, rendszeres vizsgálatokra kell járnia. Ez általában a hüvely és – adott esetben – a méhnyak fizikális vizsgálatát jelenti.
Ha a vizsgálat potenciálisan gyanús elváltozást észlel, akkor további biopsziát lehet végezni.
A méhnyakrák 5 esetből körülbelül 1 esetben kiújulhat. Ez általában a kezelés befejezése után körülbelül 18 hónappal következik be.
Az ellenőrzési ütemterv meglehetősen változatos. A kezelés befejezése után az első két évben általában négyhavonta, majd további három éven keresztül hat-tizenkét havonta ajánlott.
Olvassa el még:
