Menü
Menü
Az emlőrák a leggyakoribb rákos megbetegedés a romániai nők körében. Évente több mint 8000 nőnél diagnosztizálnak mellrákot Romániában. A legtöbben (10-ből 8) 50 év felettiek, de fiatalabb nők is szenvedhetnek a betegségben.
A női mellek zsírból, kötőszövetből és több ezer apró mirigyből, úgynevezett lebenyekből állnak, amelyek tejet termelnek. Ha a nőnek gyermeke van, a tej apró, csatornáknak nevezett csöveken keresztül jut a mellbimbóba, ami lehetővé teszi a szoptatást.
Testünk apró sejtek milliárdjaiból áll. Normális esetben a sejtek szervezett módon növekednek és szaporodnak. Új sejtek csak akkor jelennek meg, amikor szükség van rájuk. A rák esetében ez a szervezett folyamat rendellenessé válik, és a sejtek ellenőrizetlenül kezdenek növekedni és szaporodni.
A mellráknak többféle típusa létezik, amelyek a mell különböző területein alakulhatnak ki. Az emlőrákot gyakran nem invazív és invazív típusokba sorolják.
A nem invazív emlőrákot ráknak vagy carcinoma in situ-nak, illetve rákmegelőző sejteknek is nevezik. Ez a ráktípus az emlőcsatornákban található, és nem képes az emlőn kívülre terjedni. A rák ezen formája ritkán jelentkezik csomóként a mellben, és általában mammográfiás vizsgálat során fedezik fel. A nem invazív rák leggyakoribb típusa a ductus carcinoma in situ (DCIS).
Az emlőrák egyéb, ritkábban előforduló típusai közé tartozik az invazív lobuláris emlőrák, amely a tejtermelő lebenyeket bélelő sejtekben alakul ki, a gyulladásos emlőrák és az emlő Paget-kórja. Az mellrák átterjedhet a test más részeire, általában a nyirokcsomókon (kis mirigyek, amelyek kiszűrik a baktériumokat a testből) vagy a véráram útján.
A mellrák első tünete, amelyet a legtöbb nő észrevesz, egy csomó vagy megvastagodott szöveti terület a mellben. A legtöbb csomó (90%) nem rákos, de mindig az a legjobb, ha a háziorvos vagy a nőgyógyász megvizsgálja.
Kérjük, forduljon háziorvosához vagy nőgyógyászához, ha az alábbi tünetek bármelyikét észleli:
A mellbimbó megjelenésének megváltozása, mintha a mell belsejébe süllyedne, fájdalom bármelyik mellben vagy bármelyik hónaljban, a menstruációtól függetlenül.
A mellrák okai nem teljesen tisztázottak. Ez azt jelenti, hogy nehéz megmondani, miért alakulhat ki az egyik nőnél mellrák, míg egy másiknál nem.
Bizonyos dolgok, az úgynevezett kockázati tényezők megváltoztathatják a mellrák kialakulásának valószínűségét. Vannak olyan tényezők, amelyek ellen nem lehet tenni, másokon viszont lehet változtatni.
A mellrák kialakulásának kockázata az életkor előrehaladtával nő. Az emlőrák gyakoribb az 50 év feletti nőknél, akik már túl vannak a menopauzán. 10-ből 8 emlőrákos eset 50 évesnél idősebb nőknél fordul elő.
Az 50 és 70 év közötti nők számára ajánlott a rendszeres mellrákszűrés.
Ha vannak olyan közeli rokonai, akiknek már volt mellrákjuk vagy petefészekrákjuk, akkor önnél nagyobb lehet a mellrák kialakulásának kockázata. Mivel azonban az emlőrák a nők körében a leggyakoribb rákos megbetegedés, valószínű, hogy véletlenszerűen egynél többször is előfordul ugyanabban a családban.
A legtöbb mellrákos eset nem örökletes (nem öröklődik genetikailag), bár tanulmányok kimutatták, hogy bizonyos gének, az úgynevezett BRCA1 és BRCA 2 gének növelhetik a mell- és petefészekrák kialakulásának kockázatát. Lehetséges, hogy ezek a gének átöröklődnek a szülőkről a gyermekekre. Egy harmadik gén (TP53) szintén összefüggésbe hozható a mellrák fokozott kockázatával.
Ha például önnek a család ugyanazon ágán két vagy több olyan közeli rokona van (pl. anya, nővér vagy lánya), aki 50 év alatti korban mellrákban szenvedett, akkor ugyanezen betegség kialakulására való hajlama megnő. Ezért ajánlott genetikai szűrővizsgálatot végeztetni, hogy kiderüljenek rendelkezik-e azokkal a génekkel, amelyek valószínűsítik a mellrák kialakulását. Ha aggódik az mellrák családi előzményei miatt, javasoljuk, hogy ezt beszélje meg háziorvosával.
Ha a kórtörténetében szerepel emlőrákra vagy az emlőcsatornában talált nem invazív emlőrákos sejtek kezdődő elváltozásaira vonatkozó bejegyzés, akkor nagyobb a kockázata annak, hogy a másik emlőben vagy ugyanabban az emlőben ismét rákos megbetegedés alakul ki.
A jóindulatú melldaganat nem jelenti azt, hogy önnek mellrákja van, de bizonyos típusú csomók enyhén növelhetik a mellrák kialakulásának kockázatát. Az emlőszövet bizonyos jóindulatú elváltozásai, mint például az atípusos ductus hyperplasia (a csatornákban rendellenesen növekvő sejtek) vagy a lobularis carcinoma in situ (kóros sejtek az emlő lebenyben) növelik az emlőrák kialakulásának lehetőségét.
A melleket több ezer apró mirigy (lebeny) alkotja, amelyek tejet termelnek. Ez a mirigyszövet nagyobb koncentrációban tartalmaz emlősejteket, mint a többi emlőszövet, ezért sűrűbb. A sűrűbb mellszövetű nőknél nagyobb lehet a mellrák kialakulásának kockázata, mivel több olyan sejt van, amely rákossá válhat.
A sűrű mellszövet megnehezítheti a mellvizsgálat (mammográfia) értelmezését, mivel a csomókat vagy a kóros szöveti területeket nehezebb kimutatni. A fiatalabb nőknek általában sűrűbb a melle. Ahogy öregszünk, a mellben lévő mirigyszövet mennyisége csökken, és zsír váltja fel, így kevésbé lesz sűrű.
Bizonyos esetekben az emlőrákos sejteket ösztrogén, egy női hormon serkentheti növekedésre. A petefészkek, ahol a petesejtek tárolódnak, a pubertáskor kezdenek ösztrogént termelni, hogy szabályozzák a menstruációt. Hasonlóképpen, ha nincs gyermeke, vagy ha később született gyermeke, az emlőrák kialakulásának kockázata enyhén megnőhet, mivel az ösztrogénnek való kitettségét nem szakította meg a terhesség.
Ha már átesett a menopauzán, és túlsúlyos vagy elhízott, nagyobb a kockázata a mellrák kialakulásának. Ez feltehetően a szervezetében lévő ösztrogén mennyiségével függ össze, mivel a menopauza utáni túlsúly vagy elhízás több ösztrogént termel.
A mellrák kialakulásának kockázata attól függően nőhet, hogy mennyi alkoholt fogyaszt. A kutatások azt mutatják, hogy minden 200 olyan nőből, aki jellemzően napi két alkoholos italt fogyaszt, háromnál jelentkezik mellrák, szemben azokkal a nőkkel, akik egyáltalán nem fogyasztanak alkoholt.
Bizonyos sugárzást alkalmazó orvosi eljárások, például a röntgensugarak és a CT (komputertomográfia) vizsgálatok enyhén növelhetik a mellrák kialakulásának kockázatát
A hormonpótló kezelés (HRT) a mellrák kialakulásának enyhén megnövekedett kockázatával jár. Mind a kombinált HRT-terápia, mind a csak ösztrogénnel végzett HRT-terápia növelheti az emlőrák kialakulásának kockázatát, bár a kockázat kissé magasabb, ha kombinált HRT-t használ.
Becslések szerint 1000 nőre, akik 10 éven keresztül kombinált HRT-t szednek, további 19 mellrákos eset jutna. A kockázat továbbra is enyhén növekszik a HRT-vel, de normalizálódik, ha abbahagyja az ilyen típusú terápiát.
Ha háziorvosa vagy nőgyógyásza tipikus mellrákos tüneteket észlel, vagy ha a szűrőmammográfia rendellenességet mutat, további vizsgálatokat kérnek öntől a mellrák diagnózisának megerősítése vagy megcáfolása érdekében.
Ha tünetei vannak, és háziorvosa vagy nőgyógyásza elküldi, mammográfiát, azaz mellröntgent végeznek önnél. Előfordulhat, hogy ultrahang vizsgálatra is szüksége lesz.
Ha 35 évesnél fiatalabb, orvosa javasolhatja, hogy csak egy ultrahang vizsgálatot végeztessen. A fiatalabb nők mellei sűrűbbek, ami azt jelenti, hogy a mammográfia nem olyan hatékony a rák kimutatásában, mint az ultrahang.
Az ultrahang vizsgálat nagyfrekvenciás hanghullámok segítségével olyan képet készít, amely az emlő belső szerkezetét ábrázolja. A képen láthatóvá válnak az emlőben lévő csomók vagy rendellenességek. Orvosa akkor is ultrahangvizsgálatra küldheti, ha tudnia kell, hogy egy melldaganat szilárd-e vagy folyadékot tartalmaz.
A biopszia során mintát vesznek az emlőszövet sejtjeiből, és megvizsgálják, hogy a sejtek rákosak-e. A biopsziát különböző módon lehet elvégezni, és az önnél végzett biopszia típusa attól függ, hogy az orvosa mit tud az állapotáról. A biopszia elvégzésének különböző módjait az alábbiakban ismertetjük.
Számítógépes tomográfia (CT), mellkasröntgen és májultrahangvizsgálat szükséges lehet a rák tüdőre vagy májra való kiterjedésének ellenőrzésére. Az emlők MRI vizsgálatára lehet szükség az emlőbetegség mértékének tisztázására vagy felmérésére.
Ha orvosa úgy gondolja, hogy a rák a csontokra is kiterjedhet, csontvizsgálatot kell végezni. A csontszcintigráfia (a szerves szövetek feltárásának módszere radioaktív anyagnak a szervezetbe történő bejuttatásával) elvégzése előtt kis dózisú sugárzást tartalmazó anyagot, úgynevezett izotópot adnak be intravénásan a karba. Ha a csontot rákos, ez az anyag felszívódik a csontba. Az érintett csontrészek intenzíven hiperfixált területként jelennek meg a csontvizsgálaton, amelyet egy speciális kamerával végeznek.
Amikor a mellrákot diagnosztizálják, az orvosok meghatározzák a stádiumát. A stádium a rák méretét és kiterjedését írja le.
Ez pontos diagnosztikai információkat nyújthat. A T leírja a daganat méretét, az N leírja, hogy a rák átterjedt-e a nyirokcsomókra, az M pedig jelzi, hogy a rák átterjedt-e a test más területeire.
A fokozat a rákos sejtek megjelenését írja le.
Az emlőrákos embereket multidiszciplináris csapatnak kell ellátnia, azaz szakemberek csapatának, akik együtt dolgoznak a legjobb kezelés biztosítása érdekében. Ők alkotják az onkológiai bizottságot.
Hogyan döntsenek a mellrák leghatékonyabb kezeléséről?
Annak eldöntéséhez, hogy melyik kezelés a legjobb az ön számára, az orvosok a következőket veszik figyelembe:
A mellrák első típusú kezelése általában a műtét. A műtét típusa az ön mellrákjának típusától függ. A műtétet általában kemoterápia vagy sugárkezelés, illetve bizonyos esetekben hormonkezelés követi.
Nem szabad elfelejteni, hogy az ön által kapott kezelés a mellrák típusától függ. Kezelőorvosa megbeszéli önnel a legjobb kezelési tervet. Néha a sugárkezelés, a kemoterápia vagy a hormonterápia lesz az első kezelési lehetőség.
A mellrák műtétjének két típusa létezik:
Studiile au arătat că intervenţia chirurgicală conservatoare a sânului urmată de radioterapie este la fel de folositoare ca şi mastectomia totală în cazul tratamentului pentru cancerului mamar aflat la un stadiu incipient.
A konzervatív műtét változhat a lumpektómiától kezdve a széles helyi kimetszésen át, amely során csak a daganatot és kis mennyiségű szomszédos szövetet távolítanak el, a részleges masztektómiáig vagy a szektorális kimetszésig, amely során az emlő akár negyedét is eltávolítják.
Ha mellkímélő műtétre kerül sor, az eltávolítandó mellszövet mennyisége a következőktől függ:
A sebész mindig eltávolít egy egészséges mellszövet területet a daganat körül, amelyet megvizsgálnak, hogy kiderüljön, van-e rajta a ráknak bármilyen jele. Ha az egészséges szövetben nincsenek a rákra utaló jelek, akkor kisebb az esélye a kiújulásnak. Ha a szomszédos szövetben rákos sejteket találnak, előfordulhat, hogy további szöveteket kell eltávolítani a mellből.
A mellkímélő műtétet követően általában felajánlják, hogy a maradék rákos sejtek elpusztítása érdekében sugárterápiás kezelésnek vetik alá.
A masztektómia az összes mellszövet eltávolítása, beleértve a mellbimbót is. Ha nincsenek egyértelmű jelei annak, hogy a rák átterjedt volna a nyirokcsomókra, akkor szükség lehet masztektómiára, amely során eltávolítják az egész mellet, és őrszem nyirokcsomó (SLNB) biopsziát végeznek. Ha a rák átterjedt a nyirokcsomókra, a hónaljban (hónalj környékén) lévő nyirokcsomók kiterjedt eltávolítására (ártalmatlanítás) lehet szükség.
A mellrekonstrukció olyan műtét, amelynek során a mellet úgy alakítják át, hogy a lehető legjobban hasonlítson a másik mellre. A rekonstrukciót el lehet végezni a masztektómiával egy időben (azonnali rekonstrukció) vagy később (késleltetett rekonstrukció). Ez történhet mellimplantátummal vagy a test egy másik részéből származó saját szövet felhasználásával egy új mell létrehozásához.
Annak megállapítására, hogy a rák elterjedt-e, úgynevezett őrszem nyirokcsomó biopsziát (SLNB) lehet végezni. Az őrszem nyirokcsomók az első nyirokcsomók, amelyeket a rákos sejtek érintenek, ha terjednek. Ezek a hónalj területén található nyirokcsomók (hónalji nyirokcsomók) részét képezik. Az őrszem nyirokcsomók helyzete változó, ezért radioizotóp és kék kontrasztanyag kombinációjával azonosítják őket.
Az őrszem nyirokcsomókat laboratóriumban vizsgálják meg, hogy kiderüljön, vannak-e bennük rákos sejtek. Ez az eljárás jól jelzi, hogy a rák terjedt-e vagy sem.
Ha az őrszem nyirokcsomókban rákos sejtek találhatók, újabb műtétre lehet szükség, hogy több nyirokcsomót távolítsanak el a hónalj régióból.
A kezelések közül egyet vagy ezek kombinációját követheti. A kezelés típusa vagy a kezelések kombinációja attól függ, hogyan diagnosztizálták a rákot, és milyen stádiumban van. A szűrés során diagnosztizált mellrák korai stádiumban lehet, de a tünetek jelentkezésekor diagnosztizált mellrák előrehaladottabb stádiumban lehet, és más kezelést igényel. Az onkológiai bizottság megvitatja, hogy melyik kezelés a legmegfelelőbb, és tájékoztatja a lehetőségeiről.
A sugárterápia ellenőrzött dózisú sugárzást alkalmaz a rákos sejtek elpusztítására. Ez történhet műtét előtt a daganat méretének csökkentése érdekében, vagy műtét és kemoterápia után a megmaradt rákos sejtek elpusztítása érdekében. Néha elegendő, ha egyedüli gyógyító kezelésként alkalmazzák.
A vizsgálatok azt mutatják, hogy a konzervatív masztektómiát követő sugárkezelés jelentősen növeli a betegek túlélési esélyeit.
A legújabb IMRT technológiával, és még inkább a legújabb VMAT technológiával, most már lehetőség van arra, hogy megvédjük a tumor közelében lévő kockázatos szerveket, hogy ne sérüljenek a kezeléstől.
Ha műtét utáni sugárterápiára van szüksége, a kezelés a műtét vagy a kemoterápia után 1-2 hónappal kezdődik, hogy a szervezetnek legyen ideje regenerálódni. Valószínűleg hetente ötszöri sugárterápiás kezelésre lesz szüksége háromtól hat hétig. Minden egyes kezelés csak néhány percig tart.
A sugárterápia típusa a daganatos betegségének típusától függ.
A sugárterápia lehetséges mellékhatásai a következők:
A kemoterápia magában foglalja a rákellenes (citotoxikus) gyógyszerek alkalmazását a rákos sejtek elpusztítására. A kemoterápiát általában műtét után alkalmazzák a megmaradt rákos sejtek elpusztítására. Ezt nevezik adjuváns kemoterápiának. Bizonyos esetekben a kemoterápiát a műtét előtt is alkalmazhatják, általában a nagyobb daganat zsugorítására használják. Ezt neoadjuváns kemoterápiának nevezik. A kemoterápiához több különböző gyógyszert használnak, gyakran kombináltan. A gyógyszerek és a kombinációjuk kiválasztása a mellrák típusától függ és attól, hogy a rák milyen mértékben terjedt el.
A kemoterápiát általában ambuláns kezelésként kínálják, ami azt jelenti, hogy nincs szükség éjszakai kórházi tartózkodásra. A gyógyszereket általában vénán keresztül, csepegtetve, közvetlenül a véráramba adják. Egyes esetekben kaphat olyan tablettákat, amelyeket otthon is bevehet. Négy-nyolc hónapon keresztül két- vagy háromhetente kaphat kemoterápiás kezeléseket, hogy szervezete pihenhessen a kezelések között.
A kemoterápia fő mellékhatásai a következők:
Ezek megelőzhetők vagy kontrollálhatók az orvos által felírt gyógyszerekkel.
A kemoterápiás gyógyszerek szintén leállíthatják a szervezet ösztrogéntermelését. Az ösztrogénről ismert, hogy elősegíti a mellrák bizonyos típusainak növekedését. Ha még nincs túl a menopauzán, a kemoterápiás kezelés idején elmaradhat a menstruációja. Miután befejezte a kemoterápiás kezelést, a petefészkei újra elkezdhetnek ösztrogént termelni. Egyes esetekben azonban ez nem történik meg, és a menopauza korán beáll. Ez inkább a 40 év feletti, a menopauza közeli korban lévő nőknél fordul elő.
Kezelőorvosa megbeszéli önnel, hogy a kezelés milyen hatással lesz a termékenységére.
A kezelések közül egyet vagy ezek kombinációját követheti. A kezelés típusa vagy a kezelések kombinációja attól függ, hogyan diagnosztizálták a rákot, és milyen stádiumban van. A szűrés során diagnosztizált mellrák korai stádiumban lehet, de a tünetek jelentkezésekor diagnosztizált mellrák előrehaladottabb stádiumban lehet, és más kezelést igényel. Az onkológiai bizottság megvitatja, hogy melyik kezelés a legmegfelelőbb, és tájékoztatja a lehetőségeiről.
Olvassa el még:
